Oldalak
Kereső
Belépés

                                                                             ízvarázs

 

                                 RÉGI ÉS ÚJ ÍZEK

 

 

 

HA SZERETI A RÉGI KOROK ÍZEIT, ITT MEGTALÁLJA AMELYEK JÓL MEGFÉRNEK A MODERN ÍZVILÁGGAL

 

"NAGYMAMA RECEPTEK" AMIT NAGYANYÁINK KÉSZÍTETTEK

GÖRÖG ÉTELEK, SÜTEMÉNYEK,

MEDITERRÁN ÍZEK, könnyű desszertek

 

 

Krumplis egytál ételek, egyszerű muffinok, könnyen elkészíthető sütemények, zöldség, és gyülömölcs saláták

 

 

Fedezze fel a különböző kultúrák ízvilágát, Európa ízeit

 

RÉGI MAGYAR NÉPI ÉTELEK

 

Az oldal folyamatosan bővülni fog: saláták, egytál ételek, grill ételek, könnyű vacsorák

Dr. Oetker Receptjei

 

Karácsonyi Különleges Finomságok

Újévi ételek sütemények

Karácsonyi bejgli, mézes zserbó, isler, és hókifli receptek

 

Házi készítésű szaloncukor receptek

Grill Ételek

 

Szabad Tűzi Ételek Cserős Iréntől

Rakottas Receptek Járay Maritól

Diabetikus Sütemények

 

 

 

 

 

Gasztro Történelem1

 

Az osztrák konyha Történelme1

Ausztria konyhája – a Monarchia konyhája

Az osztrák konyha igencsak tág fogalom, hisz ahány tartomány, sőt régió, annyiféle specialitással találkozhat a kulináris örömök rajongója. Mindegy, hogy reggelire, ebédre vagy vacsorára keresünk enni-, inni- vagy nassolni valót, mindenütt bőséges és minőségi a kínálat.

A bécsi szelet, a fiákergulyás, a hagyományos krumpli saláta vagy a Sacher-torta csak néhány az ismert bécsi fogások sorából. Az osztrák konyha azonban nem korlátozódik a bécsire, még ha tagadhatatlan is, hogy a kifinomult bécsi konyha fogásai országszerte megtalálhatók, sőt sok esetben meghatározók az éttermi kínálatban. A változatos regionális fogások azonban éppúgy tükrözik a 20. század elejéig a népek olvasztótégelyeként is működő Osztrák-Magyar Monarchia sokféleségét, mint amennyi helyi jellegzetességgel rendelkeznek.

Már a kora középkorból maradtak fenn Ausztria területéről receptes könyvek, de a magyar konyhához hasonlóan az osztrákról is elmondható, hogy jellemző, ma is népszerű fogásai, a k. u. k.-időkből, vagyis jórészt a 19. századi Osztrák-Magyar Monarchia fénykorából örökítődtek át. A magyar, a cseh, a délszláv, az olasz és a német konyhai hagyományok az elkészítés módjában és az ételek kínálatában is tetten érhető.

Az osztrák étkezési szokások sok hasonlóságot mutatnak a magyarral, miként a felhasznált alapanyagokban is számos ismerősre bukkanunk. A zöldségfélék közül a hagyma, a paprika, a paradicsom, uborka, a salátafélék, a gyökérzöldségek és a burgonya mindenütt jellemzőek. A Közép-Európában elterjedt gyümölcsök mellett a hegyvidékek jellegzetes bogyósaiból, így például a fekete áfonyából is sok terem Ausztriában. A gombák - közülük is kiemelkedik a csiperke, a vargánya, a rókagomba - is szerves részét képezik a táplálkozásnak. A sajtok, tejtermékek igen jó minőségűek (Stájerország sajtjai messze földön híresek), és természetesen a húsok (marha, sertés, szárnyasok, vadak), valamint a tóvidékeken, folyók mentén a halak is gyakori alapanyagok. A híres osztrák tésztafélékről, süteményekről, amelyekben a környező népek konyhai hatásai is tetten érhetők, pedig valódi ódákat lehetne zengeni!

Josef Hader, Ausztria egyik legnépszerűbb kortárs kabarészerzője a bécsiek három leglényegesebb kérdéseként a következőket fogalmazta meg egy ízben: „Honnan jövünk? Kik vagyunk? Mi lesz ebédre?” Nem is kérdés: az osztrákok szívesen hódolnak az asztali örömöknek, amelyekhez a sör- és borfogyasztás is hozzátartozik. Az előbbi éves szinten megközelíti a csehekét, az utóbbi pedig a közel kétezer éves szőlőtermesztésre alapul – a legnagyobb borvidékek Felső-Ausztriában, Burgenlandban, Stájerországban és Bécs környékén találhatók. A legnépszerűbb vörösborok Ausztria-szerte a zweigelt és a kékfrankos, a fehérek közül pedig minden bizonnyal a zöld veltelini, a rizling és a chardonnay a legkedveltebbek. Az osztrákok nem csupán tudatos bortermelők és borkedvelők, de legalább ennyire tudatos vásárlók is – szinte kizárólag a hazai nedűt fogyasztják.  

Ha hús, ha hal – legyen a legjobb!

A császárzsemle Extrawursttal olyannyira osztrák szendvics, hogy ennél egyszerűbbet és hétköznapibbat (mondhatni retróbbat), mégis jellegzetesebbet keresve sem lehetne találni. Az Extrawurst a mi párizsinkhoz igencsak hasonló, jellegzetes osztrák felvágott, amelyet a 19. század folyamán készítettek először darált marha- és sertéshúsból, szalonnából, fokhagymával és fűszerekkel ízesítve.

Némi átalakuláson ugyan keresztülment az idők folyamán, a fűszerezése is sokféle lehet, de legalább annyira alapvetőnek számít, mint a Wiener Schnitzel, alias Schnitzli – vagyis a bécsi szelet, más néven borjú bécsi. Legendák övezte specialitásról van szó, nem is kétséges. Jóllehet a bécsiek is szívesen mesélik el a történetet Radetzky marsallról, aki Itáliából hozta volna magával a receptet, de a valóság ennél biztosan árnyaltabb. A tojásba, lisztbe, zsemlemorzsába forgatott, aranyszínűre sütött vékony borjúszeletet egyrészt nyilván már a 19. század előtt is sütötték errefelé, mint arra a jóval korábbi receptgyűjtemények utalnak, de a recept tökéletesítése nagyjából a 19. század végére tehető. A bécsi szelet elnevezés, miként számos földrajzi helyhez kötődő ételnév, később keletkezett, mint maga a fogás. A 20. század elejére azonban már ezen a néven ismerték világszerte a máig töretlenül népszerű húsételt, amelynek autentikus bécsi körete mi más is lehetne, mint egy kitűnő burgonyasaláta.

Ha pedig aranyló húsokról van szó, nem szabad elfeledkezni a jó rántott csirkéről, amely a 18. század óta a bécsi konyha specialitása Wiener Backhendl néven. Csakis fiatal csirkéből készülhet, vajban sütik (bár manapság már sok helyen olajban), és citromkarikákkal, friss zöld salátával, no meg némi petrezselymes főtt krumplival tálalva a legautentikusabb.

A Márton-napi libasült (Martinigansl) számos burgenlandi konyhában kerül asztalra november 11-én, nemritkán főtt gesztenyével gazdagított párolt vörös káposztával, szalvétagombóccal – igazi helyi specialitás, ami azért más tartományokban sem ritka.

A húsok közül ma is a marha (a legjobb vágómarhákat egykor lábon hajtották a mocsaras magyar területekről a bécsi piacra) a főszereplője számos osztrák tartalmas fogásnak. A nevezetes Tafelspitznek éppúgy, mint az Esterházy- vagy a hagymás rostélyosnak, sőt a szalonnával, gombával, kapribogyóval is gazdagított, pikáns mártással kínált Girardi-rostélyosnak is. Ez utóbbi keletkezésének anekdotája szerint Katharina Schratt Bad Ischlben található villájában mindig ügyelt rá, hogy legyen a konyhán marhahús, Ferenc József császár kedvence, aki köztudomásúlag nem kedvelte a sertést. Egy nap azonban kollégája, a bécsi színész, Alexander Girardi jött látogatóba, aki viszont a marhának nem volt barátja. Így aztán a színésznő meghagyta a szakácsnőjének, hogy úgy készítse el, hogy Girardi ne vegye észre a turpisságot. A rendkívül ízletes fogás igencsak elnyerte az illusztris vendég, majd azóta sok más kóstoló tetszését is.

A Gulasch Ausztriában ugyanúgy, mint Bajorországban és a világ számos részén nem a gulyáslevest, hanem a pörköltet jelenti, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy nyugati szomszédaink a magyar konyhai hagyományokat ültették át a saját „pörköltjükbe”, amely készülhet marhából, borjúból, csirkéből vagy sertésből is, és rendszerint galuska a garnírung. 

Természetesen az osztrák étlapokról nem hiányoznak a sertéshússal készült fogások sem. Nagy kedvenc a sertéssült szalvétagombóccal, de a csülöknek is komoly rajongótábora van. A belsőségek közül a szalontüdő vagy pájsli (Beuschel), sőt a véres hurkából, főtt krumpliból és hagymából sütött, többek között fokhagymával, majoránnával, köménnyel, gyömbérrel fűszerezett Blunzengröstl is jellegzetes osztrák fogás.

 A magyar határ közelében, Burgenland tartományban gyakori halétel a fogas, amely a Fertő-tó (osztrák nevén a Neusidler See) halászainak köszönhetően kerül a tányérokra jórészt roston sütve.

Gombóc, tészta – levesbe, köretnek, töltve vagy töltetlenül minden mennyiségben!

Több osztrák tartományban helyi specialitásnak számít, de országszerte is az egyik legkedveltebb, változatosan tálalható fogás a knédli vagy más néven gombóc. Nagy valószínűség szerint cseh és morva területekről, német vidékekről került az osztrák konyhákba. A gombócfélék hosszú ideig a paraszti konyhák meghatározó, laktató és olcsó fogásai voltak, így a változatos tálalást a leleményesség inspirálta.

Felső-Ausztriában a fűszeres darált hússal töltött gombóc sokféle ízletes mártással, Tirolban a szalonnás vagy a spenótos gombóc, Alsó-Ausztriában (főként Wachauban) a sárgabarackos gombóc a legnépszerűbb.

A gombóc tésztájába, ha sós, kerülhet zsemle, fehér- vagy rozskenyér, de akár reszelt sajt, szalonna, gomba stb., az édes tésztákat többnyire főtt burgonya vagy túró lazítja. A burgonyás gombóctészta, amely az itáliai gnocchi alapja is, többféle knédli (Knödel) formájában tányérokra kerül az olasz gasztronómiai hatásoktól sem mentes tiroli konyhákban.

 

Tiroli knédli szalonnás rókagombamártással

Hozzávalók:

A gombóchoz:

70-80 dkg lisztes burgonya

2-3 db közepes méretű tojás

7-10 dkg búzadara

bors

frissen reszelt szerecsendió – ízlés szerint

A töltelékhez:

7-8 dkg olvadó sajt kis kockákra vágva

A mártáshoz:

25 dkg friss apró rókagomba

1 db közepes méretű vöröshagyma

1-2 dundi gerezd fokhagyma

3-4 dkg füstölt húsos szalonna

2 dl tejszín

bors

Elkészítés: A burgonyát héjastól puhára főzzük, még melegen meghámozzuk, áttörjük. Sózzuk, borsozzuk, kevés szerecsendióval fűszerezzük, majd a víztartalmától függően 2 vagy 3 tojással, 7-10 dkg búzadarával tésztává dolgozzuk. 15-20 percet pihentetjük.

Közben elkészítjük a mártást. A gombát megtisztítjuk, ha szükséges, a nagyobbakat félbevágjuk. A szalonnát felkockázzuk, zsírjára sütjük, majd a sült szalonnakockákat kiemeljük a serpenyőből. A zsiradékon üvegesre pirítjuk az apróra kockázott vöröshagymát, hozzáadjuk a finomra vágott fokhagymát, majd beledobjuk a rókagombát. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, nagyjából 5-6 perc alatt megpirítjuk. Tejszínnel felöntjük, további 5-6 percig forraljuk, végül hozzáadjuk a szalonnakockákat.

Egy nagy lábosban vizet forralunk, sózzuk. A burgonyás tésztából akkor darabokat szakítunk ki, hogy két tenyerünk között nagyjából 6-8 cm átmérőjű körlappá tudjuk formálni. Mindegyik közepére egy-egy darab sajtot helyezünk, majd gombóccá formáljuk. Forrásban lévő sós vízben addig főzzük, míg feljönnek a víz tetejére. Ha elkészült, tálra szedjük, azon melegében a rókagombás mártással kínáljuk.

A gombóc, vagyis a knédli persze lehet köret is, mint a szalvétagombóc, amely sűrű mártással kínált sültekhez, vadakhoz tökéletes. A grízgaluska gyakori levesbetét egy jó marhahúslevesben, de az apró burgonyagombócok is lehetnek levesalkotók, hogy a levesekben gazdag osztrák konyha májgombócleveséről vagy a tiroli szalonnás gombóclevesről se feledkezzünk meg.

A tésztafélék közül a raviolihoz hasonló töltött tészták Karintiában a legnépszerűbbek. Helyi specialitásnak számít a karintiai töltött tészta. Hagyományosan burgonyás, túrótöltelékkel készül, amelyet turbolyával és mentával ízesítenek, ez a Kärtner Kasnudel. Ma már gyakran kínálják vargányával, darált hússal töltött változatban sósan, vagy fahájas almával, máskor túróval kevert párolt körtével töltve is – ez utóbbi a Kletzennudel névre hallgat.

A nálunk is sokak kedvencének számító mákos tészta osztrák unokatestvére a Mohnnudel, a mákos nudli. Az alapvetően burgonyás tésztából gyúrt, lobogó vízben kifőzött nudlikat vajban átforgatják, mákban meghempergetik, a tetejére pedig bőségesen szórnak porcukrot. Jóllehet Ausztria-szerte készítik, leggyakrabban Alsó-Ausztria tartományban lehet vele találkozni, ahol jelentős a máktermesztés. 

A tésztafélék persze országszerte gyakran kerülnek tányérokra. A döntően római katolikus Ausztriában évszázadokon át hagyományosan böjti ételnek számítottak a húsmentes tésztafélék, így igen elterjedtek a paraszti és polgári konyhákban. A kétfogásos ebéd leves és tésztaétel párosítással ma is gyakori. A tojásos galuska (Eiernockerln) fejes salátával például olyan húsmentes kisvendéglői fogás, amely a jellegzetes bécsi vendéglátóhelyek, a Beislek kínálatában is szinte mindenütt megtalálható.

A cseh háziasszonyok honosították meg a cukor nélkül sűrűre főzött szilvalekvárral (Powidl) töltött, leginkább a barátfülére emlékeztető, aranyló, vajban pirított zsemlemorzsában megforgatott, félhold alakú töltött tésztát, az osztrák specialitásnak számító Powidltascherlt.

Hegyvidékek, síterepek kedvelt finomsága a mákkal és cukorral meghintett forró gőzgombóc, a Germknödel, amelynek szintén Powidl az autentikus tölteléke, és leggyakrabban vaníliamártással kínálják.

A szegény lovag, vagyis a vaníliával, cukorral ízesített tejbe és tojásba forgatott, majd vajban kisütött kenyérszelet Ausztriában Pofesen névre hallgat – nagyanyáink konyháiban egykor ismerős kifejezés volt a pofézni, használták a bundáskenyérre is –, amelyhez mi más, mint Powidl jár, sőt egyet-egyet gyakran össze is ragasztanak vele. Ez az ókori eredetű, az idők folyamán kifinomultabbá vált, pénztárcabarát étel ma is gyakori szereplője az osztrák házi ételkínálatnak.  

Leves, bukta és palacsinta

A különféle kelt tészták, a bukták a cseh szakácsnőknek köszönhetően érkeztek Bécsbe, és honosodtak meg aztán országszerte. Az apró, egykor dukátnyi méretű lágy kelt tésztából készülő Dukatenbuchtel mellett igen jellegzetes kelt tésztaféleség a szilvalekvárral töltött, vaníliamártással tálalt hagyományos bukta, amely az egzotikus csengésű „töltött bukta kanáritejjel” (Gefüllte Buchteln mit Kanarimilch) nevet viseli. A mi aranygaluskánkhoz nagyon hasonló. A Kanarimilch egyébként szintén létező osztrák finomság, amely annyiban különbözik az előbbi mártástól, hogy kisebb vagy nagyobb tojásfehérje galuskákkal, hidegen kerül kis tálakba – pontosan úgy fest, mint a madártej, hisz tulajdonképp az is.

A legenda szerint egy felső-ausztriai kiránduláson kóstolta először Ferenc József császár a később Kaiserschmarrn vagyis császármorzsa néven nem csupán a császári konyhában népszerűvé vált finomságot, amelyet mindenképp érdemes Ausztriában megkóstolni langyos szilvakompóttal (szilvarösterrel)! A Zwetschgenröster félbevágott kékszilvából készül, citrommal, szegfűszeggel, fahéjjal fűszerezik, és bármilyen morzsához (készüljön az grízzel vagy épp túróval), kelt tésztákhoz, piskótához tökéletes kiegészítő.

Magyar szakácsnők hozták egykor Ausztriába a palacsintát, amellyel Palatschinken néven lehet találkozni. A túrós palacsinta (Topfenpalatschinken) például gyakran a sütőben nyeri el végső formáját. Vajjal vagy vaníliamártással locsolják a gazdag, mazsolás túróval töltött palacsintákat, majd kissé megpirítják, forrón tálalják. Természetesen a lekváros, gesztenyés, mákos, diós és számos egyéb édes töltelékkel feltekert palacsintavariáció is nagyon népszerű. Ha ebédre kínálják, nem ritkán gazdag leves vezeti be. Sőt, a vastagabb palacsinta sós változata és a marhahúsleves találkozása eredményezte a Frittatensuppe vagy Flädlesuppe néven szinte minden étlapon megtalálható „palacsintatészta levest” is.

A hagyományos, vékony édes töltelékű palacsinta felvezetése lehet azonban a tiszta marhahúsleves vagy böjti napokon pl. krumpli-, sőt sütőtökkrémleves is. Ez utóbbi Stájerországban számít a leginkább helyi specialitásnak, és feltétlenül kerül rá több vagy kevesebb kanállal „Stájerország zöld aranyából”, a tökmagolajból. A rendkívül sok jótékony tulajdonsággal rendelkező tökmagolajat Ausztria-szerte szívesen fogyasztják különféle salátákhoz is.

Salzburgi különlegességnek számít a 16. századi eredetű édes felfújt, a salzburgi galuska (Salzburger Nockerln), amit célszerű azonnal a sütőből az asztalra tenni, nehogy összeessen!

 

 

Salzburgi galuska

Hozzávalók:

4 db közepes méretű tojás

4 dkg finomliszt

6 evőkanál tej

1 evőkanál olvasztott vaj

4 evőkanál kristálycukor

1 csomag vaníliás cukor

csipet só 

A tálaláshoz:

vaníliával kevert porcukor

ribizlilekvár

Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük.

A tejet a vaníliás cukorral és a vajjal felforraljuk, tűzálló tálba öntjük. A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét csipetnyi sóval és 2 evőkanál cukorral kemény habbá verjük. A tojások sárgáit a maradék cukorral fehéredésig keverjük, majd beleszitáljuk a lisztet. A tojáshabot beleforgatjuk. A könnyű krémből evőkanál segítségével nagyobb galuskákat formálunk az előkészített tűzálló tálba. Az előmelegített sütőben 12-15 perc alatt aranyszínűre sütjük. Még forrón megszórjuk vaníliával kevert porcukorral. Pikáns ribizlilekvárral azonnal kínáljuk.

Sütemény, kávé – osztrák módra

Ausztria igazi paradicsom az édességek, sütemények és jó kávék kedvelőinek. A már-már emblematikus osztrák bonbonféleségről, a Mozertkugelről (Mozart-golyó) talán kevesen tudják, hogy eredetileg Paul Fürst cukrászmester találmánya volt. A 19. század végén készítette először a csokoládéba mártott, nugáttal körülölelt pisztácia-marcipánt rejtő gömb alakú desszertet, amelyet 1900-ben kezdett forgalmazni a salzburgi Schatz cukrászda Mozartkugel néven.

Egy szelet porcukorfátyollal hintett bécsi kuglóf (Gugelhupf) finom kávéval pedig igazi, békebeli hangulatot varázsol az uzsonnaasztalra otthon is – nem is lehet ellenállni a szintén Ferenc József császár kedvencei között számon tartott finomságnak.

A bécsi kávé igazi fogalom világszerte. A nagy hagyományú bécsi kávéházakban kínált itallal kevés kelhet versenyre. Az első kávéházat 1683-ban nyitották a Császárvárosban, és azóta is töretlen a kávéfogyasztás bécsi hagyománya. A kávék pörkölésében a bécsi jelző egy egész eljárást jelöl, és ma már számos különlegességet készítenek belőle nem csupán Bécs-szerte. A mélange például igazi osztrák találmány. Egy finom kiflivel - amelyet szintén bécsi pékek készítettek először a világon - tökéletes reggeli. Aki pedig az erősebb kávét kedveli, a kicsi, de erős mokkát válassza – nem tévedés, a mokka, amely az olasz espresso bécsi megfelelője, hozzánk is innen érkezett.

A kávét azonban nem csupán reggelire fogyasztják szívesen az osztrák polgárok, hanem a nap szinte bármely szakában, és gyakran finom sütemény is kíséri. 

A nevezetes linzertorta, mint a neve is mutatja, Linz városához kötődik. Omlós tésztája közel annyi őrölt mandulát tartalmaz, mint amennyi lisztet, és csakis ribizlilekvárral számított autentikusnak – ma persze már sok helyen málna- vagy sárgabaracklekvárral is töltik, a tetejére pedig igen omlós és ízletes linzermasszából készülnek a rácsok. Jóllehet a legkorábbi receptúra a 17. századból származik, a ma ismert linzertorta 19. századi gyökerekkel rendelkezik, és Ausztrián túl is nagyon kedvelt, csakúgy, mint aprósütemény változata, a lekvárral összeillesztett linzerkarika.

A pozsonyi kifli, a bécsi almás vagy a túrós rétes sem hiányozhat az osztrák cukrászdák, kávéházak kínálatából. Arról pedig megoszlanak a vélemények, hogy ezek mennyire erednek a cseh konyhából, és mennyire alakultak át az osztrák szakácsok, cukrászok kezei között. Sokan tartják a Malakov-tortát, a krémest vagy épp a kardinális szeletet, sőt a vaníliás kiflit, az islert és még számos nálunk is hagyományosnak számító aprósüteményt az egykori Monarchia emblematikus ínyencségeinek. Nem is tévedés!

A sokféle kulináris hagyomány érintkezéséből kialakult osztrák süteménykultúra kifinomult darabjai jól mutatják a bécsi és tágabb értelemben az osztrák ízlésvilágot, amely határokon átívelve is továbbél. A legnevezetesebb és vitathatatlanul osztrák sütemény azonban minden kétséget kizáróan a Sacher-torta. A máig titkos recept szerint készülő tortát az 1832-ben még csak 16 esztendős Franz Sacher készítette, de fia, Eduard tökéletesítette. Ma is érdemes megkóstolni az eredetit egy jókora porciónyi Schlagoberssel (a tejszínhabot Ausztriában így kínálják) a bécsi Sacherben!

 Friuli

Az olasz konyha igen változatos, míg északon előszeretettel készítenek különböző risottokat, dél felé haladva már a „pasta” az uralkodó eleme a konyha művészetnek. Itália egyik legészakibb és legkisebb tartománya Friuli Venezia Giulia. Az osztrák és a szlovén határ közelsége a konyha művészetre is rányomta a bélyegét. Egy étkezés szinte elképzelhetetlen a híres San Daniela sonka nélkül. Az előételek között szereplő San Daniele sonka (prosciutto crudo di San Daniele), világhírű. Míg országszerte az éttermekben általában sárgadinnyével kerül az étlapokra, Friuliban gyakran kínálják fügével is. A speck szintén fontos szerepet tölt be a különböző fogások között , de érdemes megemlítenünk az 1800-as évek közepétől ismert Pitina névre keresztelt különlegesen finom szalámit is, melyet korábban szigorúan csak vadhúsból készítettek ma a szarvas, kecske mellett már disznóhússal is készítik.

A számos ízletes sajt közül említést érdemel a Montasio , a Caciotta, és a helyi különlegesség a Frico.(Frico croccante-ropogós vagy Frico Morbido-lágy) A Frico-t általában kétféle sajtból készítik. A sajtokat összekeverik és olívaolajban ropogósra sütik. Természetesen több elkészítési módja is létezik ennek a specialitásnak hiszen előételként és főételként egyaránt fogyasztják. Készíthetjük hagymával és krumplival vagy gazdagíthatjuk akár bacon szalonnával is..

A régió jellegzetes fogásai közé tartozik a Brodeto a la Triestina, halleves, a Jota különleges zöldséglevese, a la paparot spenót levese.

Brovade e a muset-a brovade szőlőcefrében áztatott retekből készül, míg a muset egy disznósajthoz hasonlítható jellegzetes friuliban készült szalámi féleség, karácsonykor gyakran kerül az asztalokra mint főfogás.

Az édességek között a Sacher és a Dobos torta is megtalálható mint jellegzetes friuliban készült édesség,de nagyon finom és ízletes kekszek is készülnek a tartományban. Szintén népszerű a Gubana kalácshoz hasonló sütemény, mely kelttésztából készül, aszalt gyümölccsel. Ezenkívül a Crostui-leveles tésztás süteménye, az Esse di Raveo-S betű formájú kekszek, a Fritule vagy Fritulas-mazsolával vagy almával készített fánkhoz hasonló édessége mellett szép számmal találkozunk a rétesek különböző variációival is.

 

 

Olaszország Rövid Történelme

Ókor

Olaszország területe már az i.e. első évezredben lakott volt, a félsziget északi részét az etruszk nép uralta, a görög telepesek pedig a félsziget déli részét hódították meg. Rómát i.e. 753-ban alapították az etruszkok. Róma államformája i. e. 509-ig királyság, utána köztársaság volt, majd császárság lett. A császárság korában a római birodalom területe folyamatosan növekedett. A legnagyobb császár uralkodása alatt területe Angliától Szíriáig húzódott. 395-ben a római birodalom kettészakadt Kelet-római és Nyugat-római Birodalomra. 476-ban a Nyugat-római Birodalmat megdöntötték a germánok. Ezt követően bomlott a félsziget területe különböző fejedelemségekre és független városállamokra. A félsziget déli része először a Kelet-Római Birodalom, később az arabok, majd a normannok uralma alá került. A félsziget északi része a Német-római Császárság része lett.
 

Középkor

A középkorban már a francia királyok is versengtek a területért. Ekkor terjesztette ki világi hatalmát a pápa is, aki a középkor elejére Közép-Itália jelentős részét uralta. Ekkor lett nagyhatalom Velence. A XVI. század végére azonban Velence hanyatlásnak indult, a félsziget középső részén két jelentősebb hatalom alakult ki: a Toszkán Hercegség és az Egyházi Állam. Napóleon 1815-ig az egész félszigetet uralta. Napóleon bukása után az osztrákok megszerezték Lombardia és a Velencei Köztársaság területét. Már ebben az időben megerősödött az egységes Olaszország megteremtését célzó mozgalom. Az egyesítést a Habsburg Monarchia és a pápaság sem támogatta. Az egyesítésért folytatott harcokban döntő szerepe volt Garibaldinak, aki felszabadította a félszigetet a franciák és az osztrákok uralma alól.

 

Olasz egységállam

Az egységes Olaszország 1861-ben alakult meg II. Viktor Emánuel uralma alatt. Velence csak 1866-ban került az olasz államhoz. Róma elfoglalása és a pápák világi hatalmának megdöntése 1870-ben történt meg. Ekkor vonult a pápa a Vatikán területére. 1929-ben sikerült az olasz és az egyházi államnak a lateráni szerződésben egyezségre jutnia, melyben az olasz állam elismerte az Egyházi Állam függetlenségét.
 

Világháborúk

Az I. világháborúba Olaszország megszegve a korábban kötött szövetséget az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország ellen lépett be. 1919-ben megkapta a korábban Ausztriához tartozó Dél-Tirolt, valamint az Isztriai-félszigetet. 1922-ben Mussolini fasiszta rendszerű államot alapított. Olaszország 1940-ben belépett a II. világháborúba. A szövetséges csapatok 1943-ban kezdték meg Szicília felől előrenyomulásukat. A háború befejezése után az olaszok népszavazás útján döntöttek a köztársasági államforma megalakításáról. A II. világháború utáni párizsi békeszerződés értelmében az ország elvesztette Isztriát és az Adriai-tenger keleti partján birtokolt kisebb területeket. Az 1960-70-es években indult meg az ország fejlődése.

 

Olasz Konyha Története

Cividale del Friuli

Északon jellemzően több risotto-t és levest is fogyasztanak mint Itália középső tartományaiban vagy főleg a déli régiókban így Friuli-ban is nagyobb szerep jut még a zuppa-nak és a Minestrone-nak. Cividale del Friuli a régió egyik legfestőibb kisvárosa szintén ízletes babbal készített Minestrone leveséről is nevezetes, népszerű a régióban sok városban előszeretettel készített "tökös gnocchi" (gnocchi con zucca) valamint a Muset con brovade és a fokhagymás szalámi is a város egyik specialitása. Az édességek között közkedvelt a gubana melyet mazsolaszőlővel, mogyoróval, fenyőmaggal és csokoládéval is készítenek valamint a különböző száraz kekszek.

Gorizia

Jellegzetes az árpagyöngyből és babból készült leves, az aszalt szilvával töltött gnocchi, a Risotto Primaverile-zöldséges risottó és a klasszikus gulyásleves.

Grado

A tenger gazdagságának köszönhetően ízletes halleveseket készítenek. „Il brodetto alla gradese” (több féle halból készül), „il brodetto di seppioline”-tintahallal, főételek közül pedig közkedvelt a töltött tintahal.

Trieszt

Friuli tartomány fővárosában Triesztben több konyha jellegzetességének keverékével találkozunk. Az ízek magukon viselik az osztrák, a magyar és a szláv konyha jellegzetességeit is. Gazdag fűszerezést használnak, népszerű étel többek között a „cevapcici” is (csípős grillezett kolbász), és egy igazi különlegesség a „lasagna al papavero”-a mákos lasagna tészta...

Udine

Nagyon kedveltek a rizottó félék. Riso e fagioli (bab és rizs), minestra di patate e fagioli (krumplival és babbal készített leves), risotto con punte d'asparagi (risottó spárgával), bisna (polenta/puliszka, bab és káposzta), pasta e fagioli (tészta babbal), cialzons (ravioli tészta spenóttal, mazsolával, ricottával), brovada.

Borok

Olaszországban szinte minden kisvárosnak meg van a saját bora (vino locale) így természetesen Friuli tartomány is büszkélkedhet néhány zamatos nedűvel. A vörösborokat (Pignolo, Refosco,Schioppettino), azonban itt egy kicsit háttérbe szorítják a jó minőségű fehér borok: Picolit, Ramandolo, Verduzzo és persze a sokat vitatott elnevezésű Tocai (Friulano), a rizlingek-Resling és a finom chardonnay borok. A borok mellett azonban mindenképpen említést érdemelnek a különböző grappák-pálinkák melyből számtalan kiváló minőségű italt találunk Olaszország szerte a bárok, éttermek itallapján is.

 

 

 

Az angol konyha

Az angol konyha eléggé megosztja az embereket, kap hideget és meleget is bőven. Van, aki egyszerűnek és fantáziátlannak tarja az angol ételeket. Némi igazság van is abban, hogy sok angol étel elkészítési módja nem túl összetett, viszont az angol konyhát bírálók többsége valószínűleg nem tud ellenállni egy jó ham and eggs-nek (tojásrántotta sonkával), vagy egy frissítő angol reggelinek adott esetben. És azt sem érdemes elfelednünk, hogy Angliának köszönhetjük például az európai teakultúra megalapozását, az ötórai tea kellemes hangulatával együtt, valamint a szendvicskészítés hagyományát is. És bizony a sok ízletes pudingnak és pitének is erősen köze van a brit konyhához. Az angol konyha egyik remeke a beafsteak (sült marhahús), amelyet előszeretettel fogyasztanak burgonyával, zöldségekkel és a jellegzetes angol mártásokkal.

A középkorban még köztiszteletnek örvendett angol konyhaművészet mára már egyre inkább csak a humor tárgyát képező témává vált. Afféle, a kifinomultságot és a kulináris élvezeteket teljesen nélkülöző képződményként tartották számon egészen a 20. század végéig.

 

     Milyen az angol konyha?

    Ha meleg, akkor leves, ha hideg, akkor sör!

 

 És valljuk be, van benne igazság. Illetve, mára már csak volt. Az angol gasztronómiára a fúziónális kifejezés illik legjobban. Konyha művészetükre nagyon jó hatással voltak az Európán kívüli bevándorlók, kiknek hatására a múlt század közepétől fogva az angol konyha átalakult, ahogy az indiai és a kínai konyhák behatásai egyre inkább erősödtek. Éttermek és gyorséttermek, pubok jelentek meg Britannia minden településén. Mára már beülni egy indiai, vagy kínai étterembe a brit társadalmi élet részévé vált. Kialakult egy úgy nevezett vegyes étlap, mely ugyan ázsiai eredetű, de a brit ízléshez idomuló fogásokból áll, illetve tartalmazza azt a pár tradíciónális brit ételt, amely az évszázadok során a brit gasztronómia állandó szereplőjévé vált. Úgy, mint a különböző steak fogások, a fish and chips, a különböző pie-ok, és az elmaradhatatlan Yorkshire puding.
 

Érdekességek:

 A szendvicskészítés „feltalálója” a 18. században élt angol Sandwich gróf volt, aki a kártyajátékok lelkes híveként sokszor sajnált egy-egy étkezés kedvéért felállni az asztaltól, és praktikus ember lévén felfedezte a bárhol könnyedén elfogyasztható szendvicsek világát.

 A tipikus angol reggeli általában narancslével indul, amelyet müzli vagy zabkása követ. Ezután pirítóst fogyasztanak mézzel, vagy lekvárral (nagy favoritjuk a narancsdzsem) megkenve. További tipikus eleme az angol reggeliknek a sültsonka, vagy a szalonna tojásrántottával.

 A britek régi szokása, hogy a sült húsokat egészben tálalják fel, és a családfő dolga annak felszeletelése.

 A sokak által unalmasnak tartott angol konyha olyan különleges mártásokkal tálalja a sült húsokat, mint amilyen a mentamártás, de említésre méltó még az egresből, almából készült szószuk is. A Magyarországon is népszerű Worcester-szósz is Angliából indult világhódító útjára.

A konzervatív angolok sem vetik meg a gyorsételeket. Legkedveltebb ilyen ételük a fish & chips, amely egy extra vastag panírral körbebugyolált rántott hal sült burgonyával.
 

Jellegzetes fűszerei:

Hagyományosan nagyon kevés fűszert használtak az angol háziasszonyok, viszont az utóbbi évtizedekben egyre többször használnak erőteljes ételízesítőket, gyakran más nemzetek konyháinak a hatására.

Szegfűbors: más néven angol fűszernek is nevezik, mártások, vagdaltak, töltelékek, főtt húsok és süteménye ízesítője.

Curry: Ez a kurkumát, kardamomot, koriandert, borsot, gyömbért, cayenne borsot, fokhagymát, szegfűszeget és ánizst tartalmazó erős ízű, csípős fűszerkeverék nem csak az indiai konyha sajátja, hanem a britek is előszeretettel „bolondítják meg” velük ételeiket.

 

Receptek:

Angol beafsteak: ízletes étel húsrajongóknak.

Hozzávalók

40 dkg bélszín

30 dkg füstölt szalonna

zsír

olaj

őrölt feketebors

Elkészítés:

A bélszínszeleteket körbetekerjük a vékonyra szeletelt füstölt szalonnával, majd erős madzaggal körbetekerjük. Ezután megsózzuk és megborsozzuk. A körbetekert bélszínszeleteket leöntjük olajjal, és egy órát állni hagyjuk. Egy serpenyőben felforrósítjuk a zsírt, amelyben barnára sütjük a hús mindkét oldalát. Az elkészült húsról levágjuk a madzagot, majd hasábburgonyával, párolt zöldségekkel tálaljuk.

 

Angol csokoládés keksz

Az édesszájúak nagy kedvence lehet ez az ízletes keksz, amelyet fogyasztatunk főétkezés után teával, vagy gyümölcslével is, de önmagában is megállja a helyét.

Hozzávalók:

70 dkg búzaliszt

25 dkg búzadara

2 kocka margarin

1,5 dl tej

1 zacskó sütőpor

20 dkg táblás csoki

5 dkg porcukor

kevés só

Elkészítés:

Összekeverjük egy nagyobb tálban a lisztet, a darát, a porcukrot és a sütőport egy csipetnyi sóval. A felolvasztott margarinnal és a tejjel összegyúrjuk a tésztát. Előveszünk egy gyúródeszkát, amelyen 1-2 cm vastagságúra nyújtjuk a tésztánkat. Kör alakú pogácsaformával kiszaggatjuk a leendő kekszeket. A táblás csokoládét feltördeljük kis darabokra, majd ezeket a csoki darabokat rátesszük/belenyomkodjuk a kekszekbe. Közepes hőfokú sütőben mintegy 15 percig sütjük.

0.062 mp